Eglė, a siklók királynője

Olvasási idő: 5 Perc

– Kenj be kovásszal egy szitát, meríts vele vizet, és gyúrd meg benne a tésztát!

A sikló felesége úgy is tett: meggyúrta, kisütötte és már készen is volt a kenyér. Ekkor el­búcsúzott a férjétől, és a gyerekeivel együtt elment a hazájába. Žilvinas, a sikló jó darabon elkísérte, átvitte a tengeren, és ráparancsolt, hogy otthon ne legyen kilenc napnál tovább. Mihelyt tud, jöjjön vissza.

– Amikor jössz vissza – mondja -, te egyedül a gyerekekkel gyere, és mihelyt ideérsz a tenger partjára, így hívj engem:

Žilvine, Žilvinele,
Ha élsz, tejhabbal,
Ha nem élsz, vérhabbal adjál jelt.

– És ha meglátod a tengeren a tejhabot – mondja – tudd, hogy én még élek. Ha vérhabot látsz, én már nem élek. Ti pedig, gyerekek, semmiképpen se áruljátok el, hogy hogyan kell engem hívni.