Az ördögök királya meg az ő lánya

Olvasási idő: 9 Perc Az egér meg a veréb megegyezett egymással, és elvetettek két szem gabonát. Jó volt a termés, elcsépeltek néhány zsákkal. Ekkor látják, hogy repül hozzájuk a sas.

– Te – mondják – jó vagy. Oszd el közöttünk a termést!

– Ki szántott közületek és ki boronált? – kérdezi a sas.

– Én szántottam – válaszol az egér.

– Én boronáltam – válaszol a veréb.

A sas az egérnek két részt adott, a verébnek egyet, mert a szántás mindig nehezebb munka. A verébnek nem tetszett ez az osztozkodás, panaszra ment az urasághoz. Amint elszaladt a sas mellett, megsebesítette azt a begyén. A sas alig tudott felszállni egy szegény ember háza tetejére. Ott azt mondja:

– Vigyázz rám, amíg be nem gyógyul a begyem. Majd jól megfizetek neked.

A szegény ember három hónapig gyógyította, kezelte. A madárnak a begye begyógyult. Ez alatt az idő alatt megevett tíz ökröt és kiivott tíz hordó sört. A sas, amikor meggyógyult, le­szállt az udvarba és így beszélt:

– Ember, most ülj fel a hátamra, elrepülünk. Ezért a munkáért jól megfizetek neked.

Az ember felmászott a sas hátára, belekapaszkodott a tollába. A sas elrepült. Hegyeken, erdőkön át repült, odarepült egy kis házhoz. Így szól az emberhez:

– Itt szállj le! Menj be ebbe a házba. Itt lakik a húgom. Kérdezd meg tőle, akarja-e, hogy meg­mutasd neki a bátyját. Ezért kérd meg, hogy adja neked a törölközőt, amelyik ott lóg az ablak mellett.

Az ember bement a kis házba és kérdi:

– Akarod látni a bátyádat?

– Nagyon jó lenne – feleli a sas húga.

– De azért, hogy megmutassam, ide kell adnod nekem azt a törölközőt, amelyik ott lóg az ablak mellett.

– Sajnálom a fivéremet, de még jobban a törölközőt – feleli a lány.

Visszament az ember a sashoz és elmesélte, hogy mit mondott a nővére. A sas tovább repült. Megint átrepült hegyeken, erdőkön. Odarepült egy másik házikóhoz. Leszállt. Megparan­csolta az embernek, hogy szálljon le róla, menjen be a házba és mondja meg a másik nővé­rének, hogy megmutathatja a testvérét, de ezért azt a kis ládát kell odaadni, ami az ágy alatt van. Az ember bement a házba és mondja:

– Akarod látni a fivéredet? De azért, hogy megmutassam, azt a kis ládát kell nekem adnod, amelyik ott van az ágy alatt.

A lány így felelt:

– Kár a fivéremért, de még nagyobb kár a ládáért.

Az ember visszament a sashoz és elmesélte neki, hogy mit mondott a második nővére. Ekkor ketten továbbrepültek. Szállnak erdőkön át, hegyeken át, és elérnek a harmadik házikóhoz. A sas így szól:

– Szállj le rólam és menj be a házba! Itt él az én legfiatalabb húgom. Mondd meg neki, hogy megmutathatod neki a bátyját, de ezért kérd el tőle a dobozt, amelyik az ablakpárkányon áll.

A sas nővére így válaszolt az embernek:

– Sajnálom a dobozt, de még jobban a bátyámat.

Az ember visszament a sashoz és elmesélte, hogy mit mondott a húga. A sas bement és az emberrel együtt mindketten ott töltötték az éjszakát. Másnap a sas húga megvendégelte őket, átadta a dobozt, és megparancsolta nekik, hogy repüljenek haza. Figyelmeztette őket arra, hogy ne nyissák ki a dobozt, mielőtt haza nem érnek. Az embernek a hosszú úton elfogyott az ennivalója. Elhatározta, hogy kinyitja a dobozt, talán pénzt talál benne, az éjszakát egy ember­nél töltik. Már este kinyitja a dobozt, és megnézi, hogy mi van benne. Mihelyt csak kinyitotta, a dobozból ördögök kezdtek előbújni. Tele lett az egész udvar, az egész ház, de még mindig csak jönnek. Mindenki megijedt, és nem tudják, hogy mit kezdjenek. A sarokból előjött egy szörnyűséges, nagy szarvú ördög, és mondja: