Bonki és a majmok

Olvasási idő: < 1 Perc

Bonki tüzet gyújtott az üst alá, és mikor a víz fölforrt, ütni kezdte a dobot, és énekelt:

Mindenki, mindenki

ihatja, eheti!

Tam-taram!

Ihatja, eheti

mindenki, mindenki!

Tam-param!

Meghallották ezt a majmok, és így szóltak:

– Mi ez? Úgy látszik, Bonki remek lakomát készít. Menjünk!

Odaszaladtak Bonkihoz, és így énekeltek:

Molézi, sergini purván!

Molézi, molézi,

ségijjé purván!

Bonki ekkor így szólt a majmokhoz:

– Beugrom az üstbe, mikor kiszólok, hogy megfőttem, vegyetek ki és egyetek meg.

Be is ugrott, és a majmok azonnal ki is húzták, mikor így szólt:

– Megfőttem!

Most aztán a majmokon volt a sor. Be is ugráltak az üstbe, de a vizet már túl forrónak találták, és azonnal kiabálni kezdtek:

– Megfőttünk! Megfőttünk!

Bonki azonban fogott egy jókora takarót, betakarta vele az üstöt, és így szólt:

– Ha megfőttetek volna, nem tudnátok így kiabálni.

Csak egyetlen kismajomnak sikerült megmenekülnie, a többit Bonki mind megette.

Néhány nap múlva Bonki ismét megéhezett, így hívogatta hát a majmokat:

Mindenki, mindenki

ihatja, eheti!

Tam-taram!

Ihatja, eheti

mindenki, mindenki!

Tam-param!

Mikor a majmok odagyűltek, beleugrott az üstbe, és már kiabálta is:

– Megfőttem! Megfőttem!

A majmok azonban már ismerték a cselét, a kismajom mindent elmondott nekik, nem húzták hát ki Bonkit, hanem így szóltak:

– Ha megfőttél volna, nem tudnál így kiabálni!