Az arany almafa
Ahogy félremozdult a márványkő-oszlop, hát alatta rettenetes sötét kút tátongott. Abból a rettenetes sötét kútból pedig csak úgy áradott az égő, forró gőz.
– Ez bizonyosan annak a tolvajnak a lehelete, – mondotta a királyfi. – Na, fiúk, – kérdezte a legkisebbik királyfi – hát már most melyik ereszkedik alá ebbe a kútba?
– Hiszen én is lemehetek, – mondotta a legidősebb. Ámbátor jobb szerette volna ő is, meg a másik is, ha a legkisebb királyfi ereszkedik le, mert már haragudtak rá a nagy ereje miatt s szerették volna, ha valamiképen elpusztulna. Szereztek egy hosszú kötelet s azon le is eresztették a legidősebbiket, de még csak a félútra sem ereszkedett le a kútba, visszakiabált torka szakadtából: