Az arany almafa
– Urá, Urá! – Ami annyit jelentett, hogy: húst! De bizony már egy falás sem volt. Mit tehetett a szegény királyfi, levágott a combjából egy darab húst. Odanyújtotta a sasnak, az lenyelte. Abban a pillanatban fenn is voltak a felső világban. Ott aztán leszállott a királyfi, elindult, de bizony sántított szegény.
– Hát téged mi lelt, fiam? – kérdezte a sas.
– Engem bizony semmi sem, – mondotta a királyfi, – csak az utolsó falás húst, amit neked adtam, a combomból vágtam ki.
– Bizony, ha onnét, vissza is adom, – mondotta a sas. S egyszeribe kiköpte a húst, aztán visszaragasztotta a királyfinak a combjára. Nem volt semmi baja. Mehetett tovább. Elbúcsúzott a sasoktól, ment, mendegélt s amint ment, találkozott egy pásztoremberrel.