Aranyalma
Amint mentek tovább, találtak egy birka lábnyomot, tele vízzel.
– Iszom belőle – mondta Jonukas -, tovább már nem bírom.
Elenyte ismét figyelmeztette:
– Ne igyál, mert birkává változol!
Jonukas azonban már nagyon szomjas volt, nem hallgatott a nővérére, ivott a birka lábnyomából. Mihelyt csak ivott belőle, birkává változott. Elenyte sírt, egyre csak sírt, kötelet kötött a bárány nyakába, és tovább vezette. Mentek, mendegéltek, és bementek egy házba, hogy éjszakai szállást kérjenek. Az emberek befogadták őket. Elenyte ezután ott is maradt azoknál az embereknél. Amikor csak tudott, mindig azzal a báránnyal volt. Még a kenyérhéjat is kivitte neki az asztalról és a finomabb moslékot. Az emberek csak a fejüket vakarták, hogy Elenyte miért szereti ennyire ez a bárányt. Eljött az ősz. Az úr így szólt: