A világlátott békák
– Ni, te, ni, – mondotta a kiotói béka – hiszen Oszaka épen olyan város, mint Kiotó!
– No, hallod, – mondotta az oszakai béka – engem is öl a csuda, hiszen Kiotó épen olyan, mint Oszaka. Na, ezért igazán kár volt kimászni ennek a hegynek a tetejére.
Le is mondottak egyszeribe arról, hogy tovább menjenek. Még jól kimulatták magukat, ettek, ittak, pihentek egyet, azzal aztán szépen elbúcsúztak egymástól: a kiotói béka ment haza Kiotóba; az oszakai béka ment haza Oszakába. Otthon mind a kettő elmondotta a többi békának, hogy Kiotó épen olyan, mint Oszaka, Oszaka olyan, mint Kiotó és soha, de soha, haláluk napjáig senki el nem tudta hitetni velük, hogy bizony Kiotó nem Oszaka és Oszaka nem Kiotó.