A teknősbéka
Egyszer elmentem Miltonnal vadászni. Az erdő mellett elkezdett keresni, farkát kiegyenesítette, fülét hegyezte és szimatolni kezdett. Készen tartottam a puskát s mentem utána. Azt hittem, foglyot, fácánt vagy nyulat keres. De Milton nem az erdő, hanem a mező felé tartott. Mentem utána és előrenéztem. Egyszerre megpillantottam, amit keresett. Egy kisebb, körülbelül sapka nagyságú teknősbéka mászott előtte. Csupasz, sötétszürke feje a hosszú nyakon úgy nyúlt ki, mint egy zsurló; széles mozdulattal szedegette csupasz lábait, a hátát páncél borította.
Amikor meglátta a kutyát, behúzta a lábát és a fejét s úgy odalapult a fűhöz, hogy csak a páncélját lehetett látni. Milton megfogta és rágni kezdte, de nem tudta átharapni, mert a hasán is olyan páncél volt, mint a hátán. Csak elül, hátul és a két oldalán voltak nyílások, ahol ki szokta dugni a fejét, a lábát és a farkát.