Bulka és a farkas

Olvasási idő: 2 Perc

Mikor én a Kaukázusból elindultam, ott még háború volt, veszélyes volt éjjel katonai kíséret nélkül járni. Nagyon korán útra akartam kelni s ezért le sem feküdtem.

Eljött a barátom, aki el akart kísérni, s egész este és egész éjjel kint ültünk a kozáktelep utcáján a kunyhóm előtt.

Holdsugaras, ködfátyolos éjszaka volt, s olyan világosság, hogy olvasni lehetett, bár a holdat nem lehetett látni.

Éjféltájban egyszerre csak halljuk, hogy az utca egyik udvarában kicsi malac visít. Valamelyikünk elkiáltja: – Ott malacot öl a farkas!

Befutottam a kunyhómba, felkaptam a töltött puskát s kiszaladtam az utcára. Az emberek ott álltak annak az udvarnak a kapujánál, ahol a malac visított s felém kiáltoztak: – Ide, ide! – Milton utánam rohant – bizonyosan azt gondolta, hogy vadászatta készülök a puskámmal, Bulka pedig hegyezte a kurta fülét, ide-oda rohant, mintha azt kérdezné, hogy kibe kell belekapni foggal. Amint a fonott sövényhez futottam, megláttam, hogy az udvarnak abból a részéből egy vadállat szalad felém. A farkas volt. Odafutott a sövényhez s felugrott rá. Félreálltam s felemeltem a puskámat. Mihelyt a farkas leugrott a sövényről a felém eső részén, megcéloztam közvetlen közelből s megrántottam a ravaszt; de a puska csak így csinált: csekk, vagyis csütörtököt mondott.

A farkas nem állt meg, átfutott az utcán. Milton és Bulka utána eredtek. Milton közel került hozzá, de úgy látszik, félt megragadni; Bulka pedig, bárhogy igyekezett a kurta lábával, nem tudta elérni. Lélekszakadva rohantunk a farkas után, de a farkas is, a kutyák is eltűntek szemünk elől. Csak a telep szöglete felől, az árok tájáról hallottunk ugatást és szűkölést, s láttuk a ködös holdvilágon át, hogy ott felcsap a por s a kutyák tülekednek a farkassal. Mikor odafutottunk az árokhoz, a farkas már nem volt sehol, s mindkét kutya visszatért hozzánk felemelt farkkal és dühös ábrázattal. Bulka üvöltözött s meg-meglökött a fejével – nyilván szeretett volna elmondani valamit, de nem tudta.

Megvizsgáltuk a kutyákat és megállapítottuk, hogy Bulkának a fején egy kis seb van. Bizonyoson utolérte a farkast még az árok előtt, de nem tudta megragadni, a farkas pedig hozzákapott a fogával s elmenekült. Kicsi seb volt, nem jelentett semmiféle veszedelmet.

Visszatértünk a kunyhóba, leültünk s a történtekről beszélgettünk. Én azon bosszankodtam, hogy a puskám csütörtököt mondott, s mind arra gondoltam: hogy felfordult volna az a farkas, hogyha elsült volna. A barátom azon csodálkozott, hogy is tudott az a farkas az udvarba besurranni. Egy öreg kozák azt felelte, hogy nincs ezen mit csodálkozni, mert ez nem is farkas volt, hanem boszorkány, az kuruzsolta meg a puskámat. Ott ültünk és beszélgettünk. Hirtelen a kutyák megiramodtak, s mi az utca közepén ismét azt a farkast pillantottuk meg magunk előtt, de most a kiáltozásunktól olyan gyorsan elmenekült, hogy a kutyák nem tudták utolérni.

Az öreg kozák ezek után tökéletesen meg volt győződve róla, hogy nem farkas volt az, hanem boszorkány; én pedig arra gondoltam, vajon nem valami veszett farkas volt-e, mert sohasem láttam és hallottam olyant, hogy a farkas, ha egyszer elkergették, az emberek közé ismét visszatérjen. Minden eshetőségre gondolva, puskaport hintettem Bulka sebére s meggyújtottam. A puskapor lobbant egyet s a sebes helyet kiégette.