A szomoru királykisasszony
Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a takácsra: „Mit bámul itt komám uram?“ Ez is oda ragadt. Csak elkezdte a pásztor:
– Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálcza, pálcza végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács, takács hátán kapta, kapta végén varga.
A mint igy teregette őket előre, arra ment a király a szomorú lyányával. A királykisasszony a mint azt a furcsaságot meglátta, olyan jó izűt nevetett, hogy majd eldült bele.