A szerencse városa
– Ne mondjon többet, bácsi, – szólt közbe Róbert – a másik úton indulok el, akármi vár reám a végén!
– Jól van, jól, – mondta az öreg katona – adja Isten, hogy meg ne bánd az elhatározásodat. Én megmutatom az utat.
Az öreg katona Róbertet beleállította az útba, ez meg vidáman elindult a szerencse városa felé. Ment, mendegélt s két nap multán egy széles pataknak a partjához ért. A patak partján egy csónak volt kikötve s abban egy néger óriás ült.
– Ez az út visz a szerencse városába? – kérdezte Róbert.
– Ez, fiacskám, csak át kell ám jutnod ezen a patakon.
– Hát akkor légy olyan jó és vigy át engem.