A szél meg az ember
– Hoztam, hoztam.
Az asztalra tette a táskát, és így szólt:
– Táska, etess meg! Táska, etess meg!
Semmi sem történt.
– Micsoda? Gúnyt űzött belőlem a szél? Ismét elmegyek és megverem.
És elment, hogy megverje a szelet, mert a táska nem etette meg őket. Amikor odaért, mondta is:
– Ej te, szél, becsaptál. A gyerekek kiabálnak, enni akarnak, de nincs mit adjak nekik. A táska semmit sem adott.
– Közben bementél valahová?
– Nos, be… De ez a táska ugyanaz…
– Nem… azt a másikat kicserélték.
A szél haragudott, de megint megsajnálta a gyerekeket. Adott egy bárányt.
– Amikor ezt mondod: „Báránykám, rázd meg magad” arany fog hullani róla.