A rózsalány
Mikor a bál már vége felé járt, a fiú kiosont, felpattant a lovára, és hamarosan hazaért.
Reggel a Rózsalány ismét mesélt anyjának a szép ifjúról, hogy most meg milyen gyönyörű aranyköpeny volt rajta, és elmondta, hogyan csempészte tánc közben a fiú fürtjei közé a szurkot. A fiú pedig eközben csak lopva mert be-bekandikálni a sövényen át a kertbe. Mikor azonban délfelé hazaért, a leány hosszan nézett rá, és észrevette, hogy a haja kócos és szurkos.
– Te vagy hát a mi megmentőnk! – kiáltotta aztán boldogan.
– Boldog leszek, ha megmenthetlek benneteket! – felelte a fiú.
A leány anyja így szólt:
– Induljunk hát, hogy elmenekülhessünk, mert most még alszik a sárkány, nemsokára azonban felébred, és akkor elvesztünk!