Hogyan lett a nyúl a róka jobbágya?
A róka éppen nagyon rosszkedvű volt, amikor összetalálkozott a nyúllal. A nyúl meg éppen az előbb lakott jól, és olyan vidáman ugrándozott, akár egy bakkecske.
– Megállj! – ripakodott rá a róka. – Mégis csak tűrhetetlen, hogy egy ilyen fickó mindig jókedvű legyen, és úgy viselkedjen, mint a magamfajta. Most nyomban meg kell küzdened velem, és látni akarom, hogy becsülettel élhetsz-e tovább a világon. Ha legyőzlek, akkor szőröstül-bőröstül az én tulajdonommá válsz!
Mivel a nyúlnak különben is vérében van a félelem, a róka könnyen győzedelmeskedett fölötte.
– A történtek után semmiféle kitüntetéshez nincs jogod, – mondta a róka, s azzal leharapva a nyúl farkát, a sajátja végéhez toldotta. Ezért van a nyúlnak olyan csonka farkincája, a rókának a hosszú bozontos farka végén pedig mai napig is ott fehérlik a nyuszi odaragasztott farka.