A róka meg a farkas a parasztlakodalomban
– Alaposan helybenhagytak – kiáltotta az dacosan. – Neked köszönhetem az egészet, de ezért a véreddel fizetsz meg nekem!
– Hagyd most, komám, az ilyen kegyetlen gondolatokat! Százszor inkább hálát érdemelnék tőled, hiszen többet szenvedtem, mint te – sóhajtotta a róka. – Nézd csak, hogyan kiállnak a csontjaim! Hogy téged megkíméljelek, magamra uszítottam a kutyákat, mialatt te a parasztokkal voltál elfoglalva. Hacsak te el nem viszel innen, itt kell feküdnöm tovább, amíg csak ki nem múlok!
– Rendben van – mondta a farkas. – Hajlandó vagyok rá, hogy egy darabig vigyelek. Aztán azonban majd te viszel engem!