A prérifarkas mindig ugyanaz marad
A prérifarkasnak nagyon ízlett a színméz: ilyen csuda jót még sohasem evett. Föl is falta az utolsó csöppig, lenyalta a szája szélét is, aztán fölállt, faképnél hagyta a komáját, a méhet, s egy árva szóval sem köszönte meg a vendéglátást.
Kis idővel ezután a méh ment látogatóba a prérifarkashoz.
– Jó napot, farkas koma!
– Jó napot, méh koma! Kerülj beljebb, telepedj le nálam!
Ahogy a méh beljebb került, a prérifarkas fogott egy fejszét meg egy tökcsuprot. A fejszével lyukat vágott a saját oldalába, de nem méz folyt ám belőle, hanem vér! És olyan sok vér, hogy a prérifarkas egészen elgyöngült, s nagyon-nagyon félt. A méh meg rémülten kiáltozott: