Hogyan röpült versenyt a kolibri és a gólya?
Olvasási idő: < 1 Perc
A kolibri egészen kicsi madár, alig nagyobb a lepkénél. De a szárnyai nagyon gyorsak. Olyan gyorsan röpül, akár a kilőtt puskagolyó. Egyszer aztán a fejébe vette, hogy legyőzi a legnagyobb gólyát is, pedig az akár naphosszat a levegőben marad, csakhogy a röpte nagyon lassú és nehézkes.
– Komámuram – szólt a gólyához -, nem repülnénk egyszer versenyt?
– Miért ne? De vajon elég erős vagy hozzá?
– Nagyon erős vagyok! – büszkélkedett a kolibri.
– No, majd meglátjuk. Mikor versenyezzünk?
– Holnap reggel.
– Jó. Holnap reggel várlak.
Másnap reggel a kolibri a gólya elé állt.
– No, komámuram, mi újság? – kérdezte a gólya.
– Nincs semmi különös.
– Akkor hát kezdhetjük a versenyt. Ki repül elsőnek? Kezdd talán te, én meg majd utánad röpülök.
A kolibri fölröppent, s hamarosan eltűnt. Ekkor a gólya is felröppent. De alighogy a folyó fölé ért, a kolibri kifáradt, a vízre hullott, s ott vergődött, csapkodott a szárnyával. Hamarosan odaért a gólya.
– No, komámuram, mi újság? – kérdezte nevetve.
– Nincs semmi különös – válaszolt a kolibri.
– Látod, hogy megjártad? – nevetett a gólya.
– Komámuram, engedd meg, hogy a farktollaidba kapaszkodjam! – kérte alázatosan a kolibri.
– Nem bánom – mondta jólelkűen a gólya, s egyik hosszú lábát, amelyet röptében mindig kinyújt, hogy azzal kormányozza magát, most odatartotta a bajba jutott kolibrinak.
– Ülj csak a lábamra!
A csuromvizes kis madár a gólya lábába kapaszkodott, szépen elhelyezkedett rajta, s fölkiáltott:
– Rajta, sógor! Előre!
Így repültek együtt, és estére kelve a folyam túlsó partjára értek. Mondjátok meg, melyikük volt a győztes!