Hogyan röpült versenyt a kolibri és a gólya?

Olvasási idő: < 1 Perc A kolibri egészen kicsi madár, alig nagyobb a lepkénél. De a szárnyai nagyon gyorsak. Olyan gyorsan röpül, akár a kilőtt puskagolyó. Egyszer aztán a fejébe vette, hogy legyőzi a legnagyobb gólyát is, pedig az akár naphosszat a levegőben marad, csakhogy a röpte nagyon lassú és nehézkes.

– Komámuram – szólt a gólyához -, nem repülnénk egyszer versenyt?

– Miért ne? De vajon elég erős vagy hozzá?

– Nagyon erős vagyok! – büszkélkedett a kolibri.

– No, majd meglátjuk. Mikor versenyezzünk?

– Holnap reggel.

– Jó. Holnap reggel várlak.

Másnap reggel a kolibri a gólya elé állt.

– No, komámuram, mi újság? – kérdezte a gólya.

– Nincs semmi különös.

– Akkor hát kezdhetjük a versenyt. Ki repül elsőnek? Kezdd talán te, én meg majd utánad röpülök.

A kolibri fölröppent, s hamarosan eltűnt. Ekkor a gólya is felröppent. De alighogy a folyó fölé ért, a kolibri kifáradt, a vízre hullott, s ott vergődött, csapkodott a szárnyával. Hamarosan odaért a gólya.

– No, komámuram, mi újság? – kérdezte nevetve.

– Nincs semmi különös – válaszolt a kolibri.

– Látod, hogy megjártad? – nevetett a gólya.

– Komámuram, engedd meg, hogy a farktollaidba kapaszkodjam! – kérte alázatosan a kolibri.

– Nem bánom – mondta jólelkűen a gólya, s egyik hosszú lábát, amelyet röptében mindig kinyújt, hogy azzal kormányozza magát, most odatartotta a bajba jutott kolibrinak.

– Ülj csak a lábamra!

A csuromvizes kis madár a gólya lábába kapaszkodott, szépen elhelyezkedett rajta, s fölkiáltott:

– Rajta, sógor! Előre!

Így repültek együtt, és estére kelve a folyam túlsó partjára értek. Mondjátok meg, melyikük volt a győztes!