A nap, a hold és a naptár története
Amikor a Nap fáradtan megtért útjáról, nyomban elaludt. Ismét sötétségbe borult minden, elaludt a Nagy Főnök egész háza népe. Korán Járó ekkor fölkelt, fél arcát bekente csillogó ásványporral, aztán magához szólította ifjú rabszolgáját, s így szólt hozzá:
– Amikor meglátsz engem a keleti égbolton, pattanj föl, s nagy fennszóval kiáltsd: “Fölkelt! Lám, fölkelt a mi örömünkre!”
Ezzel távozott.
Égboltot Járó mélyen aludt, szép arca most is sugárzott.
Korán Járó most megjelent a keleti égbolton. A rabszolga fölpattant, s ahogy gazdája meghagyta, ujjongani kezdett nagy fönnhangon:
– Fölkelt! Lám, fölkelt a mi örömünkre!