A kis kakas kitúrta a sövényt
– Én pedig falra kenem a kovászomat! – Éppen akkor akarta a kovászt dagasztani, de mégis a falra kente. Látja az ura, amint hazajött este, hogy a kovász mind a falra van kenve, kérdi a feleségétől:
– Hát te megbolondultál, kedves feleségem, hogy a falra kented azt a sok szép kovászt?
– Jaj, kedves férjem uram, kiment reggel a kis kakas sövény alá kapargálni; sövény kidűlt bánatában; szarka szép farkát kitépte; fa lenyeste ágát, galyát; őz megölte két kis fiát; kútban a víz mind vérré vált; Sára lányom szétverte a fején a dézsát; én meg mind falra kentem a kovászt.
– Úgy én meg leborotválom a szép szakállam. – És csakugyan le is borotválta. Nemsokára hazajött a legény fiuk is, látja, hogy az apja úgy le van koppasztva, mint a leforrázott csirke. Megkérdezi tőle: