A kis kakas kitúrta a sövényt
– Én pedig megölöm a két szép fiamat – felel az őzike. Meg is ölte mind a kettőt. Búsult, búsult aztán az őzike. Egyszer megszomjazott, elment a kútra vizet inni. Csodálkozott a kút, hogy magában jön az őzike, mert máskor a két szép kis fiát is elhozta. Megkérdi hát tőle:
– Hogy van az, hogy ma csak egyedül jössz, őz koma? Hol hagytad a két szép fiadat?
– Jaj, kút koma – felel az őz – kiment reggel a kis kakas sövény alá kapargálni; sövény kidűlt bánatában; szarka szép farkát kitépte; fa lenyeste ágát, galyát, én pedig megöltem a két kis fiamat.
– Úgy én is vérré változtatom tiszta vizemet – felelt a kút. S úgy is lett. Mikor Sára, a szolgáló, egy dézsával a kútra ment, kérdezi a kutat: