Olvasási idő: 2 Perc Azt mesélik, hogy Hátim et-Táit[1] egy hegy csúcsán temették el, sírjára két kőteknőt állítottak, zilált hajú leányokat ábrázoló szobrokkal. A hegy alatt egy patak folyt, és amikor az utazók ott tábort ütöttek, egész éjjel, estétől reggelig, hangos jajveszékelést hallottak, de reggelre nem találtak ott mást, mint a kőből faragott leányokat. Egyszer Dhú el-Kurá, Himjár királya, elhagyta törzsét, tábort ütött abban
