Mennyi türelemre van szükség

Olvasási idő: < 1 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember. Ez az ember kosárfonással foglalkozott. Egy­szer arra járt a medve.

– Mit csinálsz? – kérdezte.

– Kosarat fonok. Nézd, te lusta, te is fonhatnál. Eladnánk, lenne pénzünk.

– De ha én nem tudok – mondta a medve.

– Tanuld meg! Megmutatom.

Az ember fonta a kosarat, a medve nézte:

– Ez egyáltalán nem nehéz! Talán én is meg tudom tenni.

Visszament az erdőbe, ágakat tört le, és egy ölnyit elvitt az emberhez, leült melléje. A man­csá­val lehántja az ágakat és próbálja összehajtani. Nagyon erősen nyomta, és reccs, a gally eltört. Félredobta, felvett egy másikat. Azt is eltörte. És így ment ez sokáig, egy egész halom­mal összetört, meghajlítani egyet sem tudott.

– Oh – mondja az embernek -, jó neked, hogy tudod, de én nem tudom.

– Nem, itt nem a tudás a legfontosabb, hanem a türelem. Óvatosan és könnyedén kell behaj­lítani – akkor sikerül. Ha valamit kapkodva csinálsz, abból semmi jó sem következik.