Hogyan havazott perecekkel

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két öregember. Az öregasszony nagyon szeretett mesélni mindenfélét, amit csak hallott, meg nem hallott rendesen, meg nem történt dolgokat.

Az öregember pedig egyszer pénzt talált. „Hogyan titkoljam el a feleségem elől?” – gondolta. – „Az csak megtudhatja, lehetetlenség elrejteni előle. De mit tehetek, hogy ne mesélje el az embereknek? Ha az úr megtudja, elveszi a pénzt, és még a bőröm is megsínyli.”

Elgondolkodott. Estefelé elment a városba a nő tudta nélkül, vett ott perecet és kolbászt. Haza­vitte. Reggelre kelve kivitte a házból, a pereceket szétszórta az udvarban, a kolbászt betette a virágos kertbe. Ezután bement a házba és így szólt:

– No, asszony, amíg te aludtál, a faluban a nők össze-vissza kiabáltak! Ezen az éjjel perecek­kel havazott.

– Jaj, apjukom, miért nem szóltál nekem? Meg kellett volna korábban mondanod, hiszen én nem tudtam…

Gyorsan felkelt, felöltözött, maga elé kötötte a kötényét, kiszaladt. Tényleg! Az udvaron, amerre csak fordul, perecet talál. Kimegy a kapun, de az utcán egy sincs.

– Jól mondtad, az asszonyok mind összeszedték, egy sem maradt.

Összeszedte a perecet, a kolbászt is megtalálta, mind bevitte.

– Nos, akkor most együnk!

Mindketten leültek, megették a pereceket és a kolbászt. Az öreg kiment, majd amikor vissza­ment a házba, ezt mondta:

– Milyen sok katona jött az erdőből!

– Jaj, Istenem! Félek. Hová bújjak el? Hová?

– Van itt egy kád! Felfordítom, te meg bújjál alája!

Úgy is tett a nő, a férfi pedig letakarta, rászórt gabonát és tyúkokat tett rá. Amikor a tyúkok csipegetni kezdtek, már jöttek is, kopogtak. Összeszedte a tyúkokat, összeszedte a szemeket, és mondta:

– No, elmentek már a katonák!

– Nagyon félek, elleszek itt még egy kicsit…

– Már messze vannak, messze. Figyelj, már nem is lehet hallani.

– Akkor kimászom…

Előmászott a kád alól:

– Igaz, már nem is látni őket. Én pedig annyira féltem! Oly nagyon féltem!

A nő ekkor visszament a házba takarítani. A férfi pedig fogta a kecskét és feltette a nyírfára. Az pedig csak béget ott, egyre béget.

– Apjukom, ez meg most miféle hang?

– Nem tudod? Az ördög borotválja az úr szakállát.

– Biztosan fáj neki, hogy ilyen szörnyen óbégat?!

– Természetesen – felelte a férje -, ez fáj.

Miután elcsodálkozott, a nő tovább tesz-vesz a házban, a férfi pedig leemelte a kecskét és bevitte az ólba, majd bement a házba.

– Anyjuk, ha senkinek sem mesélnéd el, jó hírt közölnék veled.

– No, mi az? Micsoda?

– Ígérd meg, hogy senkinek el nem mondod! Ha mégis elmondod, akkor baj történik. Neked is, nekem is bajom fog származni belőle.

– Nem, nem, megfogadom, senkinek sem mondom el!

– Akkor halljad – mondta. – Pénzt találtam. Talán azok a katonák szórták szét.

– Oh, Istenem! Milyen jó, hogy megtaláltad! – Még azon csodálkozott, hogy a katonák pénzt szórtak szét.

– Csak senkinek el ne mondd!