Jutalom

Olvasási idő: 2 Perc Egy béres, aki nem szerette a felügyelőjét, bosszút akart állni rajta. Egyszer a mezőn kint felvett egy szalmaszálat és az ujja köré tekerte. A felügyelő meglátta, hogy az ujján valami sárgállik, ezért megkérdezte: ­ – Ember, mi az? Mutasd meg!

A béres a hóna alá dugta a kezét:

– Nem mutatom.

– Én így is tudom – mondta a felügyelő.

– Akkor mondd meg, hogy mi az!

– Erre jött a kisasszony és elejtette az aranygyűrűjét. Te megtaláltad, de nem mondtad meg. Én elmegyek az úrhoz, megmondom neki, hogy te megtaláltad a gyűrűt, de nem adtad vissza. Majd kapsz még ezért!

Elvezette a felügyelő a bérest az úrhoz, aki egész idő alatt kérlelte:

– Én láttam meg elsőnek a gyűrűt, osztozzunk meg a jutalmon!

– Meg lehet – mondta a béres.

Amikor beértek az udvarba, a felügyelő elmondta neki, hogy megtalálták a kisasszony gyűrűjét.

– Melyikőtök találta meg a gyűrűt? – kérdezte az úr.

– Én találtam meg, ő vette fel – mondta a felügyelő.

– Akkor egy-egy ökröt adok nektek!

A béres megszólalt:

– Én nem fogadok el ilyen ajándékot. A gyermekeim nem szoktak húst enni, és ha megkérnek, honnan szerzek mást?

A felügyelő odasúgta:

– Fogadd el, fogadd el, én megveszem tőled!

– Akkor adok nektek egy-egy hordó búzát.

A férfi megint nem akarja elfogadni:

– A gyerekek megszokják majd, hogy tésztát esznek, de honnan vegyek?

A felügyelő megint megszólalt:

– Fogadd el, fogadd csak el, én megveszem tetőled!

No, elfogadta, és megegyeztek.

– Akkor hol van az a gyűrű? – kérdezte az úr.

– Én semmiféle gyűrűt sem találtam – mondta a béres -, csak egy szalmaszálat tekertem az ujjamra.

Az úr megharagudott, és megparancsolta, hogy mindkettőt büntessék huszonöt-huszonöt korbácsütéssel. Előbb a felügyelőt intézték el. Meg akarták büntetni a bérest is, de az így szólt:

– Én neki adtam a saját jutalmamat.

Így állt bosszút a béres a felügyelőn.