Jutalom
Olvasási idő: 2 Perc
Egy béres, aki nem szerette a felügyelőjét, bosszút akart állni rajta. Egyszer a mezőn kint felvett egy szalmaszálat és az ujja köré tekerte. A felügyelő meglátta, hogy az ujján valami sárgállik, ezért megkérdezte:
– Ember, mi az? Mutasd meg!
A béres a hóna alá dugta a kezét:
– Nem mutatom.
– Én így is tudom – mondta a felügyelő.
– Akkor mondd meg, hogy mi az!
– Erre jött a kisasszony és elejtette az aranygyűrűjét. Te megtaláltad, de nem mondtad meg. Én elmegyek az úrhoz, megmondom neki, hogy te megtaláltad a gyűrűt, de nem adtad vissza. Majd kapsz még ezért!
Elvezette a felügyelő a bérest az úrhoz, aki egész idő alatt kérlelte:
– Én láttam meg elsőnek a gyűrűt, osztozzunk meg a jutalmon!
– Meg lehet – mondta a béres.
Amikor beértek az udvarba, a felügyelő elmondta neki, hogy megtalálták a kisasszony gyűrűjét.
– Melyikőtök találta meg a gyűrűt? – kérdezte az úr.
– Én találtam meg, ő vette fel – mondta a felügyelő.
– Akkor egy-egy ökröt adok nektek!
A béres megszólalt:
– Én nem fogadok el ilyen ajándékot. A gyermekeim nem szoktak húst enni, és ha megkérnek, honnan szerzek mást?
A felügyelő odasúgta:
– Fogadd el, fogadd el, én megveszem tőled!
– Akkor adok nektek egy-egy hordó búzát.
A férfi megint nem akarja elfogadni:
– A gyerekek megszokják majd, hogy tésztát esznek, de honnan vegyek?
A felügyelő megint megszólalt:
– Fogadd el, fogadd csak el, én megveszem tetőled!
No, elfogadta, és megegyeztek.
– Akkor hol van az a gyűrű? – kérdezte az úr.
– Én semmiféle gyűrűt sem találtam – mondta a béres -, csak egy szalmaszálat tekertem az ujjamra.
Az úr megharagudott, és megparancsolta, hogy mindkettőt büntessék huszonöt-huszonöt korbácsütéssel. Előbb a felügyelőt intézték el. Meg akarták büntetni a bérest is, de az így szólt:
– Én neki adtam a saját jutalmamat.
Így állt bosszút a béres a felügyelőn.