A bölcs paraszt

Olvasási idő: 5 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bölcs paraszt. Egyszer, amikor az út szélén búzát vetett, arra ment annak az országnak a királya. Megállt, szóba állt a paraszttal, és meg­kérdezte, hogy mennyi jövedelme van a gazdaságából. A paraszt így felelt:

– Nem sok földem van, így a jövedelmem nem nagy. Évente alig szerzek kétszázat.

– És hová teszed azt a pénzt? – kérdezte a király.

– Ötvenet adok a királynak, ötvenet visszafizetek az adósságomért, ötvenet kölcsön adok, ötvenet pedig kidobok a sárba – felelte a paraszt.

A király nem értette a paraszt szavait, ezért megérte, hogy magyarázza meg.

– Ötvenet adok a királynak, vagyis, ennyi adót fizetek a földemért. Ötvennel törlesztem az adósságomat, mert öreg apám van, ő nevelt fel engem, most énnekem kell törődnöm ővele. Ötvenet kölcsön adok, látod, a fiamat nevelem, minden évben ennyit adok ki a szükségleteire, és amikor felnő, és én megöregszem, ezért fog ő gondozni engem. Ötvenet kidobok a sárba – egy lányt nevelek, neki hozományt adok. Amikor majd férjhez megy, a hozományba adott pénz olyan, mintha csak a sárba dobtam volna, mert vissza nem tér hozzám.

A királynak nagyon megtetszett a paraszt, és rövid gondolkodás után így szólt:

– Figyelj, senkinek se mondd el ezt, csak az én szemem előtt! Ha türelmes leszel, ajándékot kapsz, ha nem, megbüntetlek.

A paraszt a szavát adta, hogy senkinek sem fogja elmondani, csak a király szeme előtt, és a király tovább ment a maga útján. Egy idő múltán a király lakomát tartott és a vendégeinek feladott egy fejtörőt, ezt mondva:

– Egy parasztnak a gazdaságából évente kétszáz arany jövedelme van. Ötvenet odaad a király­nak, ötvenet lefizet az adóssága törlesztéséül, ötvenet kölcsön ad, és ötvenet kidob a sárba. Fejtsétek meg, hogyan teszi ezt a paraszt!

Senki sem tudott válaszolni. Ekkor a király így szólt:

– Három nap gondolkodási időt adok.

A király legfőbb minisztere így gondolkodott: „Talán király az emberektől hallotta ezt a fejtörőt, amikor az országot járta. Útra kell kelni, és kérdezősködni.” És elindult azon az úton, amin a király utazott. Nem messze, az út szélén a miniszter találkozott egy paraszttal, aki a búzát kaszálta, és megkérdezte tőle:

– Véletlenül nem járt egyszer erre a király?

– De, egyszer éppen erre járt. Még beszéltem is vele.

– Miről beszélgettetek?

– A király akkor rám parancsolt, hogy senkinek ne beszéljek róla, csak az ő szeme előtt.

– Tessék, adok neked pénzt, csak mondd el nekem!

A paraszt a kezébe vett egy érmét, nézi, ki van verve rajta a király arca, és azonnal, nézve a pénzt, mindent elmesélt a miniszternek. Ezért kapott huszonöt aranyat.

Három nap múlva a miniszter bement a királyhoz és elmondta neki a rejtvény megfejtését.

Egyedül csak ő tudta.

A király megértette, hogy a fejtörőt maga a paraszt magyarázta meg a miniszternek. Azonnal parancsot adott, hogy vezessék eléje azt a parasztot. Amikor a paraszt megérkezett, a király mindjárt mondta is neki:

– Mondtam neked, figyelj, senkinek ne meséld el, csak az én szemem előtt, de te elfecsegtél mindent a miniszteremnek.