A szél-dev
Az Anka veszi a fiú csontjait és kezdi összerakosgatni. Karját, lábát, fejét, czombját, mindegyiket a kellő helyére és a mint megkeni a vízzel, egyet ásít a fiú, mintha csak aludt volna, úgy ébredez tudatra. Szétnéz a fiú és kérdi az Ankától, hogy hol is járt ő voltaképpen, és hol a felesége.
«Nem megmondtam, – feddi az Anka – hogy kézre kerít a szél-ördög. Csontjaid ízzé-porrá törve, úgy találtunk rád az általvetőben. De most már hagyd abba a dolgot, mert ha még egyszer a keze közé kerülsz annak a devnek, tudom, hogy nem rak másodszor is általvetőbe.»
De biz a fiu nem hagyja abba, elmegy ő a felesége után másodikszor is.