Egy kisfiú elmeséli, hogyan fedezte fel a méhkirálynőket nagyapónak
Én tovább kérdeztem: – S különben milyenek? – Azt felelte: – Jöjj el holnap, rajzás lesz; ha Isten úgy akarja, megmutatok egyet neked s mézet is kapsz tőlem.
Mikor másnap elmentem nagyapóhoz, két befedett rajfogó kas függött már a pitvarában, tele méhhel. Nagyapó azt mondta, tegyem fel a védőhálót s egy kendővel a nyakamon átkötötte. Aztán megfogta az egyik befedett rajfogó kast s bevitte a méhesébe. Hogy zúgtak benne a méhek! Féltem tőlük s bedugtam a kezemet a nadrágomba: de szerettem volna a királynőt látni s követtem nagyapót.
A méhesben nagyapó odament egy üres kashoz, tekenőhöz illesztette, felfedte a rajfogó kast s kirázta a méheket a tekenőbe. A méhek a tekenőből bemásztak az üres kasba, zúgott az egész raj, s nagyapó egy kis seprűvel siettette őket. – Ott van a méhkirálynő! – Nagyapó a seprűjével egy helyre mutatott, s megláttam a hosszútestű méhet; rövid volt a szárnya. Együtt mászott a többivel s eltűnt. Akkor nagyapó levette fejemről a hálót s bement a kunyhóba. Ott jó darab lépesmézet adott nekem, megettem, s az arcom, kezem ragadós lett tőle. Mikor hazaértem, édesanyám így szólt: – Az a dédelgető apó megint megetetett mézzel. – Azért etetett meg mézzel – mondtam neki -, mert tegnap fiatal királynőket fedeztem fel egy kasban, ma meg egy rajt kasba tettünk.