Az ostoba férfi

Olvasási idő: 2 Perc

És éjjel így szól a vőlegényéhez:

„Várj csak, várj, én mindjárt bemegyek.”

De az ostoba ezt gondolta: „Így nem lehet – az anyja már szólt a vacsoránál: »Fiam, most vigyáznod kell arra, amit ma hoztam neked, a feleség – drága kincs!« Ezért kötélre kötöm, majd kiengedem.”

Rendben, kötélre kötötte, majd kieresztette a menyasszonyát, és mindjárt húzta is vissza, de a lány eloldotta a csomót, a kötél végére kötötte a kecskét, maga pedig elszaladt. Az ostoba be­húzta a kecskét a szobába, simogatta, simogatta a sötétben, és nem tudta a dolgot megérteni, ezért megkérdezte az anyját:

„Mama, mit keres ott a padlón, a feleségemnek cipője van?”