Az önműködő malom

Olvasási idő: 2 Perc Igaz történet

Egy paraszt kitanulta a malomépítés mesterségét és különféle vízimalmokat, szélmalmokat meg lovasmalmokat épített.

Egyszer aztán olyan újfajta malmot eszelt ki, amihez nem kell se víz, se szél, se ló: úgy akarta csinálni, hogy a nehéz kő aláereszkedve, súlyával megforgassa a kereket, majd ismét felemelkedjék, s utána megint leereszkedjék a mélybe – így aztán a malom magától járna.

Elment hát a földesúrhoz és azt mondta neki: – Olyan önműködő malmot eszeltem ki, ami magától jár, nem kell hozzá se víz, se ló. Ha egyszer megindítod, addig jár majd, míg meg nem állítod megint. Csak az a baj, hogy nincs pénzem fára meg vasra. Adj háromszáz rubelt és te leszel az első, akinek ilyen malmot készítek.

A földesúr erre azt kérdezte a paraszttól, tud-e írni-olvasni?

A paraszt azt felelte, hogy nem tud.

Ekkor a földesúr így szólt: – Látod, ha értenél a betűből, adnék neked egy gépészeti könyvet, amiben olvashatnál erről a malomról és megtudnád belőle azt is, hogy ilyen malmot nem lehet készíteni: sok tudós ember belebolondult már abba, hogy egyre csak azon törte a fejét, hogyan lehetne olyan malmot készíteni, ami magától jár.

De a paraszt nem hitt a földesúrnak és azt mondta: – A te könyveidben sok minden rosszul van megírva. A minap a városban valami tanult gépész darálógépet készített egy kereskedőnek, és mégis elrontotta, én pedig, bár nem ismerem a betűt, csak ránéztem a masinára és máris helyrehoztam, úgyhogy azon nyomban megindult.

– No és hogyan emeled fel a követ, ha egyszer leengedted? – kérdezte a földesúr.

– Felemelkedik az magától, ha a kerék forog – felelte a paraszt.

– Felemelkedik, de már nem jön föl olyan magasra, másodszor pedig még alacsonyabban áll meg és ez mindenképpen így lesz, akármilyen kereket szerelsz fel rá. Éppúgy van ez, mint amikor szánkón lecsúszol valami magas hegyoldalról: egy kisebb dombocskára még csak felszaladsz vele, de már a kicsiről vissza a nagyra – soha.

Ámde a paraszt nem hitt a földesúrnak, hanem elment a kereskedőhöz és felajánlotta, hogy olyan malmot készít neki, amihez nem kell se víz, se ló.

A kereskedő odaadta a pénzt. A paraszt nekilátott a munkának. Addig mesterkedett, fúrt-faragott, míg elfúrta-faragta mind a háromszáz rubelt – de a malom csak nem akart megindulni.

Eladta ekkor a paraszt a földjét is és tovább mesterkedett.

Végül a kereskedő így szólt a paraszthoz: – Hadd lássam már azt a malmot, ami magától jár, ló nélkül; vagy pedig add vissza a pénzemet.

Elment a paraszt a földesúrhoz és elpanaszolta neki a baját.

A földesúr pénzt adott a parasztnak, majd így szólt: – Maradj itt és dolgozz ezentúl nálam: készíts nekem csak olyan malmokat, amiket vízzel vagy lóval kell hajtani, ez a te mesterséged; és ezentúl ne fogj bele olyasmibe, amit nálad okosabb emberek sem tudtak nyélbeütni.