Az egyenlő örökség

Olvasási idő: < 1 Perc

Egy kereskedőnek volt két fia. Az apának a nagyobbik fiú volt kedvesebb s az egész vagyonát rá akarta hagyni. Az anyjuk sajnálta a kisebbik fiút, s kérte férjét, hogy ne szóljon a fiúnak addig, míg az ideje el nem érkezik: azt akarta, hogy egyenlő rész jusson a két fiának. A kereskedő szót fogadott neki, s nem közölte fiaival az elhatározását.

Egyszer az ablaknál ült az anya és sírt; egy vándor jött az ablakhoz, s megkérdezte, hogy miért sír.

Ezt felelte: – Hogyne sírnék, mind a két fiam egyforma és az apjuk az egyiknek mindent oda akar adni, a másiknak semmit. Megkértem férjemet, ne közölje addig a fiúkkal az elhatározását, míg valamit kieszelek, hogy a kisebbiken segíteni tudjak. De hát pénzem nincsen, s nem tudom, hogy tudjak a bajon segíteni.

Felelte a vándor: – Könnyű a te bajodon segíteni: menj, mondd meg a két fiúnak, hogy a nagyobbiknak jut majd az egész örökség, az öccsének semmi; majd egyenlők lesznek.

Mikor a kisebbik fiú megtudta, hogy nem kap semmit, elment idegen országba, mesterséget s tudományt is tanult; a nagyobbik pedig az apja mellett élt és nem tanult semmit, mert tudta, hogy gazdag lesz egy napon.

Amikor meghalt az apa, a nagyobbik fiú semmihez sem értett, felélte az örökséget; a kisebbik megtanulta, hogy kell pénzt szerezni idegen országban s vagyonos ember lett.