Az egyenlő örökség
Egy kereskedőnek volt két fia. Az apának a nagyobbik fiú volt kedvesebb s az egész vagyonát rá akarta hagyni. Az anyjuk sajnálta a kisebbik fiút, s kérte férjét, hogy ne szóljon a fiúnak addig, míg az ideje el nem érkezik: azt akarta, hogy egyenlő rész jusson a két fiának. A kereskedő szót fogadott neki, s nem közölte fiaival az elhatározását.
Egyszer az ablaknál ült az anya és sírt; egy vándor jött az ablakhoz, s megkérdezte, hogy miért sír.
Ezt felelte: – Hogyne sírnék, mind a két fiam egyforma és az apjuk az egyiknek mindent oda akar adni, a másiknak semmit. Megkértem férjemet, ne közölje addig a fiúkkal az elhatározását, míg valamit kieszelek, hogy a kisebbiken segíteni tudjak. De hát pénzem nincsen, s nem tudom, hogy tudjak a bajon segíteni.