A pénz semmit sem ér
A halászok elmentek. A háló első kivetésekor egy nagyon nagy halat fogtak. Félretették, és amikor befejezték a halászatot, elvitték az embernek. A felesége megtisztította, felvágta és benne egy szép követ talált. A gyerekek csodálkoztak:
– Milyen szépen világít. Még lámpára sincs szükségünk.
A gazdag szomszédasszony tudomást szerzett a kőről. Átment hozzájuk, sok pénzt kínált a kőért. A gyerekek így szóltak.
– Anya, ne add oda! Minekünk annyira tetszik…
És nem is adta oda. A férfi elvitte a követ az ötvöshöz.
– Ez egy nagyon nagy drágakő, nagyon sok pénzt ér!
Eladták a követ és azért földet vettek. Berendezkedtek ott. Elmentek egyszer körülnézni, hát egy nagy fán egy fészket láttak, abban a fészekben valami piros volt. Megnézték, az egy sasfészek volt. Amikor nappal a sas elrepült, a gyerekek felmásztak a fára, bemásztak a fészekbe, az a piros a sálkendőjük volt, és benne volt a pénz is.