A pénz semmit sem ér

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három barát. Az egyik megnősült, és annyira elszegénye­dett, hogy alig volt mit ennie. Gyolcsot vett, abból kötelet font, és így tartotta el magát. Egy­szer meglátogatták a régi barátai. Az egyik így szólt:

– Nincs pénze.

A másik:

– Nem a pénzben van a boldogság. Ha az ember sorsa olyan, hogy nyomorog, akkor a pénz semmit sem segít.

Egy darabig veszekedtek, majd mindketten adtak neki jó sok pénzt, meglátjuk, hogyan segít ez rajta. Megköszönte, és hazament. A pénzt bekötötte egy kendőbe. A kendő piros volt. Hagyott magának pénzt (milyen pénz volt az, már nem is tudom, legyen rubel), tíz rubelt, hogy ez alkalommal vásároljon valamit azon. Így beszélt magában:

– A családom már régóta nem evett húst, akkor azt veszek – ez lesz az ajándékuk ezért a pénzért.

Bement az ember a boltba, vett húst. És a húst is abba a kezébe fogta, amelyikben a kendő volt a pénzzel. És így vitte. Arra repült egy sas, megérezte a hús szagát, felkapta, és vele együtt a kendőt is, és elvitte. Hazaért az ember, de nincs sem hús, sem pénz. Elmesélte a feleségének, nagyon sajnálkoztak. És megint nyomorogtak tovább. Megint kötelet font.

Egy idő múltán ismét meglátogatták a barátai. Ő mindent elmesélt nekik úgy, ahogyan történt.

– Látod – mondta az egyik -, hiszen mondtam, hogy nem a pénztől függ az ember szerencséje. Ha szerencséje van, akkor pénz nélkül is elboldogul.

De ez a kettő ismét megegyezett:

– Adjunk neki megint pénzt, majd meglátjuk.

Másodszor is adtak neki pénzt. Az hazavitte a pénzt. Volt otthon egy nagy fazék, amiben lisztet tartott. A fazék azonban már megrepedt, ezért a pénzt betette abba. De volt még benne egy kevés liszt. Senkinek nem szólt semmit, még a feleségének sem mondta meg. Amikor elment hazulról, otthagyta a pénzt.

Másnap arra járt egy kereskedő, aki sehol sem tudott szerezni a lovának ennivalót. Kérdezgeti a lakosokat, hogy kaphatna-e valamit. A nő ekkor így szólt:

– A fazékban lévő liszt nekünk nem elég, de nézd meg, ha jó, elviheted a lovadnak.

A kereskedő meg is nézte:

– No – mondta -, nem nagyon jó, de a ló majd megeszi.

Elővett egy zsákot, beleöntötte a lisztet. Felszállt a kocsiba, és elment.

Hazajött a férfi. A nő meg dicsekedett neki:

– Vettem valamennyi ennivalót.

– Honnan szereztél pénzt?

– Nos – felelte -, eladtam azt a kevés lisztet, ami a fazékban volt, és még maradt is pár kopejka.

– Mit tettél? – kiáltott fel a férje. – Abba dugtam el a pénzt!

– Miért nem mondtad meg?

Egymást vádolták, a férfi nagyon sajnálkozott, hogy így végződött, és éltek tovább ugyanúgy, mint eddig.

Hát egy idő múlva ismét eljöttek azok a barátok. Bementek a házba, és ugyanazt látták. Mondta is az egyik:

– Hiszen mondtam neked, hogy az embernek nem hoz szerencsét a pénz. Ha szerencse, akkor szerencse. De a pénz itt semmit sem jelent.