A kismadár
– Kalitkába teszem. Énekel majd, én meg etetem.
Szerjozsa magot szerzett, reászórta a deszkalapra, s elhelyezte a hálót a kertben. Aztán csak állt, csak állt és várta, hogy odaszálljanak a madarak. De a madárkák féltek tőle s nem szálltak a hálóra. Elment Szerjozsa ebédelni s otthagyta a hálót. Megnézte ebéd után, hát a háló összecsukódott, s alatta egy kis madár vergődik. Szerjozsa megörvendett neki, megfogta a madarat s vitte haza.
– Mama! Nézze csak, madarat fogtam, mégpedig fülemülét! Hogy dobog a szíve!
Az anyja így felelt:
– Ez csíz. Vigyázz, ne kínozd, inkább ereszd el.
– Nem eresztem, etetgetem, itatgatom.