A gazdagságra éhes menyasszony
Otthon a vőlegény mindjárt megmutatta a menyasszonynak a dukátot, amit elvett, és megmondta, hogy az ismeretlen hang mit ígért. A telhetetlen menyasszony nevetve vette el a dukátot: „Mondja csak, mondja, amit csak akar, nagyon sokáig kell arra várni, hiszen harminc év nagyon hosszú idő! Inkább beszéljünk a lakodalomról!”
Ők ketten összeházasodtak: az egész idő alatt olyan boldogan éltek, hogy egy tyúktojás sem ment veszendőbe. Ebben a boldogságban a harminc év olyan gyorsan eltelt, mintha csak egy nap lett volna.
Azon a napon a boldog házasokhoz betoppant egy ősz koldus, és enni kért. A gazdasszony azonban azt mondta neki, hogy menjen máshová; ők nem érnek rá, a tyúkokra kell ügyelniük, és meg kell etetni a csirkéket. Az öreg ezt hallva már nem könyörgött kenyérért, csak azt kérte, hogy egy kicsit megpihenhessen náluk. No ezt a semmiséget megengedte, és maga elsietett a tyúkokhoz. De sokáig nem maradt el, mindjárt jött is vissza és kiabált a férjének: „Kergesd el ezt a koldust! Ő maga a szerencsétlenség: minden tyúktojást összetört. Kergesd el, minden tyúktojást összetört!”
