A gazdagságra éhes menyasszony

Olvasási idő: 2 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyon gazdag gazda, akinek egyetlen lánya volt. A gazda férjhez akarta adni a lányát, de az ellenállt, ezt mondva. „Nem megyek férjhez addig, amíg nem akad valaki, akinek ugyanannyi gazdagsága van, mint énnekem!” Jöttek gazdagok, de egyik sem volt olyan gazdag, mint a lány. Végül jött egy, aki majdnem olyan gazdag volt, csak egy dukátja hiányzott.

„No, ez nem nagy dolog!” mondta a lány. „Reggel a gazda kimegy a tópartra, menj oda, vedd el a dukátot, és ő magát lökd a vízbe, akkor megesküdhetünk.”

Amint mondta, úgy is tett. A szerencsétlen gazda kérte, hogy legalább az életét hagyja meg, de semmi: egy lökés – és bele a tóba. A tó fenekén még kimondhatta a vízbe fúlt: „Isten fizesse meg!” és meghalt. Szörnyű nevetéssel fogadta a vőlegény ezeket a szavakat és elindult hazafelé, de abban a pillanatban egy erős hang kiáltotta: „Nem állok bosszút rajtad korábban, mint harminc év múlva!”

Otthon a vőlegény mindjárt megmutatta a menyasszonynak a dukátot, amit elvett, és meg­mondta, hogy az ismeretlen hang mit ígért. A telhetetlen menyasszony nevetve vette el a dukátot: „Mondja csak, mondja, amit csak akar, nagyon sokáig kell arra várni, hiszen harminc év nagyon hosszú idő! Inkább beszéljünk a lakodalomról!”

Ők ketten összeházasodtak: az egész idő alatt olyan boldogan éltek, hogy egy tyúktojás sem ment veszendőbe. Ebben a boldogságban a harminc év olyan gyorsan eltelt, mintha csak egy nap lett volna.

Azon a napon a boldog házasokhoz betoppant egy ősz koldus, és enni kért. A gazdasszony azonban azt mondta neki, hogy menjen máshová; ők nem érnek rá, a tyúkokra kell ügyelniük, és meg kell etetni a csirkéket. Az öreg ezt hallva már nem könyörgött kenyérért, csak azt kérte, hogy egy kicsit megpihenhessen náluk. No ezt a semmiséget megengedte, és maga elsietett a tyúkokhoz. De sokáig nem maradt el, mindjárt jött is vissza és kiabált a férjének: „Kergesd el ezt a koldust! Ő maga a szerencsétlenség: minden tyúktojást összetört. Kergesd el, minden tyúktojást összetört!”

És miközben ezt kiabálta, a legény szaladt feléjük: „Gazda, egy medve széttépett minden lovat!”

A gazdasszony ezt hallva, még dühösebben kiáltott a férjére: „Kergesd már el ezt a tetvest, ő maga a szerencsétlenség madara.”

És miközben egymással kiabáltak, rohanva jött a pásztor: „Gazdasszony, a farkas széttépett minden tehenet és birkát!” Ezt hallva, a gazdasszony felkapott egy botot és azzal kergette a koldust, de ebben a pillanatban felhangzott egy erőteljes hang a kapun túlról: „Szerencsétlen, gyere ki, én ezeknek a boldogoknak akarok megfizetni!”

És mihelyt átlépte a koldus a küszöböt, megnyílt a föld, és elnyelte a házat a gazdával és a gazdasszonnyal együtt, és egy feneketlen tó képződött.