A varju-peri
Ott a csillogó madár a palotában, vigan ugrándozik a csontokon, de csak nem fog az énekléshez. «Ha itt volna a gazdája – mondja a lala – megjönne a kedve az éneklésre is.»
«Ki tudja, hogy ki a gazdája, és hogy hol volna található», mondja búsan a király.
«Az, a ki az elefántcsontot elhozta, elhozná a gazdáját is», mondja a lala.
Hivatja megint a madarászt, és ráparancsol, hogy ennek a madárnak a gazdáját teremtse elő neki.
«Honnan tudhatom én, hogy ki a gazdája – mondja a madarász – mikor én is az erdőn fogtam.»
«Az a te dolgod, ha meg nem találod, megöletlek. Negyven nap elég idő, az alatt keresheted.»