A három narancs-peri
«Bizony mi nem tudjuk – mondják a devek – de hátha az idősebb nagynénénk tudja.»
«Vigyétek el oda ezt a fiut – mondja az asszony – tiszteltetem, ez az én fiam, legyen az övé is, és járjon utána a bajának.»
Viszik a fiut a nagynénjükhöz és elmondják neki a dolgot.
«Jaj fiaim, biz én nem tudom – mondja az agg anyó – de ha estére megjön a nyolczvan gyerekem, megkérdezem tőlük.»
A hatvan dev elmegy, a királyfit ott hagyják és a mint beesteledik, egyet csap rá az ördöganya a fiúra, seprőt csinál belőle és oda támasztja az ajtóhoz. Jön aztán a nyolczvan dev, ők is megérzik az emberszagot, és emberhúst vájnak ki ők is a foguk közzül. Evés közben ezektől is azon mód kérdi az asszony, hogy ha embertestvérök volna, mit csinálnának vele, és a mint fogadják, sőt a tojásra is megesküsznek, hogy ujjal se érnének hozzá, egyet csap az asszony a seprőre, előjön a királyfi.