Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba

Olvasási idő: < 1 Perc

Elbeszélés

Édesapám készült a városba menni. Mondom neki: – Apus, vigyél engem is magaddal. – Azt feleli: – Megvesz ott a hideg; minek mennél oda? – Megfordultam, sírni kezdtem s bementem a kiskamrába. Sírtam, sírtam s elaludtam.

Hát látom álmomban, hogy a falunkból egy ösvény fut fel a kápolnáig, s látom, ott megy apám az ösvényen. Utolérem s együtt megyünk a városba. Ahogy megyünk, látom – előttünk egy hevített kemence. Kérdem: – Apus, ez a város? – Azt feleli: – Ez az, fiam. – Akkor odamentünk a kemencéhez, s látom, ott kalácsot sütnek. Azt mondom: – Végy nekem egy kicsi kalácsot. – Vett és ideadta.

Akkor felébredtem, felkeltem, felhúztam a lábbelimet, felhúztam a kesztyűt és kimentem az utcára. Hát az utcán a gyermekek korcsolyáznak és szánkóznak. Én is elkezdtem szánkózni és addig szánkóztam, amíg át nem fáztam.

Alighogy hazaérkeztem s felmásztam a kemencére, hallom – megjött apám a városból. Megörvendtem, felugrottam s megkérdeztem tőle: – Édesapám, vettél nekem egy kicsi kalácsot? – Azt felelte: – Vettem. – S ideadta a kalácsot. Felszöktem a padra, s örömömben elkezdtem táncolni.