A szolga meg az ördög
A szolga megmutatta neki a medvét, aki ekkor éppen egy bokor mögött a sárban feküdt. Az ördög összeverekedett a medvével, míg az majdnem minden csontját össze nem törte. Az ördög azonban még mindig nem elégedett meg, most versenyfutásra ösztökélte a szolgát. Az így szólt:
„Én fussak te veled? Jobb, ha az öcsémmel futsz versenyt.”
„Rendben van,” egyezett bele rögtön az ördög.
Ekkor a legény bemutatta neki a nyulat, aki éppen ott feküdt egy bokor alatt. Az ördög futásnak is eredt a nyúllal, de még csak körül sem nézett, amikor a nyúl már megtett egy jó darab utat, ő pedig még mindig szinte az előbbi helyén állt. Az ördög még mindig nem nyugodott meg, ezért elvezette a regényt egy sétára a tóparton. Mentek, mendegéltek, és egyszerre csak megpillantottak két boronát. „Hát ezek meg micsodák?” – kíváncsiskodott az ördög.