A kutya a szűcsmester
A róka, mert jobban meg akarta nézni őket, megmozdult a rőzserakás mögött. A kandúr azt gondolta, hogy ott egy patkány kapar, hopp, fel a rőzserakásra. A róka, aki azt hitte, hogy dárdával támadnak rá, futásnak eredt az erdőbe. A kutya észrevéve a futó rókát, üldözőbe vette, és így kiabált:
– Várj csak, várj, várj!
Megrémült a kandúr is, prüszkölve felugrott a tölgyfára. Ebben a kavarodásban kiabálni kezdett a kakas:
– Megvesztetek? Megvesztetek?
Így kiabált, és közben ugrált fel a tölgyfa csúcsa felé. A medve megijedt, mert azt hitte, hogy két óriás támad rá, az egyik dárdával, a másik két karddal. Bumm, leugrott a földre, bukfencet vetett, és nekiiramodott az erdő felé. A kos, amikor meglátta ezt a zűrzavart, dühösen a nyájához szaladt. A farkas ily módon egyedül maradt. Egyszerre elege lett a pereskedésből, és úgy döntött, hogy ezentúl nem fogja lehúzni az állatok bundáját, hanem széttépi és felfalja a testükkel együtt.