A kakas, a kutya meg a róka
– Te vagy az egyetlen kis kakas az erdőben, én vagyok az egyetlen róka. Gyere le hozzám, éljünk jó barátságban!
– Én nem vagyok itt egyedül – mondja a kakas. – Lent lakik a barátom, a kapus. Kopogj be az ajtón, kérd meg, hogy engedjen be, talán kinyitja a kaput és befogad téged.
A róka azt hitte, hogy az a kapus szintén egy kakas, és már előre örült, hogy mindkettőt elkapja, és finom kakashúst fog enni. A farkával megkopogtatta a tölgyfát, és várta, hogy kinyissák az ajtót, de az odúból hirtelen előugrott egész ágyneműjével együtt a kutya és elkapta a róka tarkóját. A róka mekegni kezdett, mint egy kecske, a farkával csapkodott, és arra is alig volt ereje, hogy ezt gondolja: