A gólya meg a daru
És megy a daru a gólyához, kecsesen lépdelve a mocsárban: csap, csap, csop. Odaért, bekopogott a gólya ajtaján.
– Elgondolkoztam azon, amit tettem, és beismerem, hogy csúnyán jártam el, hogy visszautasítottalak, szomszéd – mondja. – Te jó és szép legény vagy, ezért is jöttem el hozzád. Vegyél feleségül, kettesben jobb lesz az életünk.
– Mivel nem jöttél, amikor én kértelek, most mehetsz vissza nélkülem. Máshol is találok magamnak feleséget, talán még szebbet is.
Elszégyellte magát a daru, lehajtotta a csőrét, és hazaballagott: csap, csap, csop.
Közben azonban a gólyának megfájdult a szíve, és szemrehányást tett magának, hogy visszautasította a darut. Jó madár az a daru, maga eljött, de ő csak nem vette el.
