Rámdől az égbolt

Olvasási idő: 2 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregasszony. Volt annak egy kismacskája. Egyszer ők ketten elmentek, hogy nyírfa gallyakat vágjanak fürdőseprűnek. Az öregasszony lehúzott egy ágat, és hopp, leesett róla egy levél a cica farkára. A kismacska felkiáltott:

– Anyóka, anyóka, ránk dől az ég, én elszaladok.

– Ne szaladj el, cicuskám, nem dől az ránk!

Egy másik levél azonban megint ráesett a kismacska farkára. Az megint felkiáltott:

– Anyóka, ránk dől az ég, szaladok.

Hát neki is ered, és szalad.

Találkozik a nyúllal:

– Nyulam-bulam, fussunk, fussunk, ránk dől az ég!

– Ki mondta ezt neked?

– Magam láttam. Már rádőlt a farkamra.

No hát futásnak erednek mindketten.

Találkoznak a rókával:

– Vörös róka, fussunk, fussunk, ránk dől az ég!

– Ki mondta ezt neked, cicuska?

– Magam láttam, már rádőlt a farkamra.

No hát futásnak erednek mindhárman.

Találkoznak a farkassal:

– Ordas farkas, fussunk, fussunk, ránk dől az ég!

– Ki mondta ezt neked?

– Én magam láttam, már rádőlt a farkamra.

No hát futásnak erednek mind a négyen.

Találkoznak a medvével:

– Buksi mackó, fussunk, fussunk, ránk dől az ég!

– Ki mondta ezt neked?

– Én magam láttam, már rádőlt a farkamra.

No hát futásnak erednek mind az öten.

Elszaladtak az erdőbe, találtak egy kunyhót, odamentek. Mindegyikük nagyon éhes volt, de itt nem volt semmi. Egyezkedtek, egyezkedtek, és végül megállapodtak, hogy meghívják ebédre a szarvast. Mondják:

– Most bújjunk el mindannyian, és amikor megjön a szarvas, rátámadunk és széttépjük.

A róka felmászott a kemencére, a kismacska felmászott egy oszlopra, a nyúl elbújt a söprű alatt, a farkas bemászott a kemence alá, a medve pedig bement a kemencébe.

Amikor mindannyian elbújtak, nem volt kinek elmenni a szarvashoz. Leugrott a kemencéről a róka, elment a szarvashoz, és mondja neki:

– Szarvas, kedves szarvas, gyere el ebédre, már mindent megfőztünk, elrendeztünk.

Visszaszaladt a róka és felmászott a kemencére. Megjött a szarvas. Mihelyt csak kinyitotta egy kicsit az ajtót, mindenki rávetette magát a megállapodásuk szerint. De a róka, sietségében, amint ugrott le a kemencéről, kitörte a nyakát. A macska, amint ugrott le az oszlopról, eltörte a lábát. A nyúl, amint mászott elő a söprű alól, kiszúrta a szemét. A farkas, amint bújt elő a ke­mence alól, összetörte a bordáját. A medve, amint mászott ki a kemencéből, eltörte a gerincét.

Egyedül a szarvas maradt életben, tehát nyugodtan hazament.