Medve Kristóf

Olvasási idő: 5 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazda, akinek hét lánya volt. Egy alkalommal mind a hét lány az erdő szélén szénát kaszált. Hirtelen kiszaladt az erdőből egy medve és a lányokra támadt. Azok megijedtek és menekülni kezdtek. A medve utánuk eredt, elkapta legfiatalabbat és elvitte a barlangjába. A medve látva, hogy milyen szép a lány, nem tépte szét, hanem fele­sé­gévé tette.

Egy idő múlva a fogoly lánynak fia született, emberi fia, akit az anyja Medve Kristófnak nevezett el. A fiú csodálatos gyorsasággal nőtt, erősödött és okosodott. Egy napon, amikor a medve nem volt otthon, azt mondta az anyjának, hogy el kell szökni a barlangból, mert itt neki egyáltalán nem tetszik. Ő is egyetértett a fiával, de az szomorította el, hogy hogyan gurítják el a hatalmas követ a barlang bejárata elől, amit a medve mindig oda tett, amikor elment valahová.

Kristóf egy mozdulattal félrerúgta a követ, és ekkor mindkettő szaladni kezdett. De a medve futva éppen hazaért, elkapta mindkettőjüket, visszavitte őket a barlangba és most az előbbinél kétszer nagyobb követ tett a barlang szájába.

Másnap Medve Kristóf már olyan erős volt, hogy ezt a követ is el tudta gurítani, és ők ketten megint szaladni kezdtek, de a medve most is meglátta, visszavitte őket, és a korábbinál négy­szer nagyobb követ tett a barlang elé.

Egy nappal később Medve Kristóf olyan erős lett, hogy ezt a követ is el tudta lökni s barlang szájától és elmenekült az anyjával annak az apjához. A medve most is üldözőbe vette őket, de amikor elértek a nagyapa házához, a fiú bement a szobába, leakasztotta a falról a puskát és agyonlőtte a medvét.

Ezután Kristóf az anyját az apjánál hagyta és maga elindult a nagyvilágba. Ment, mendegélt és egyszercsak meglátott egy hatalmas fa csúcsán egy pici emberkét.

„Ki vagy te?” kérdezte Medve Kristóf.

„Én a fanyüvő vagyok.” felelte az emberke.

„No, akkor döntsd ki azt az öt tölgyet, ha már olyan erős vagy!” mondta Medve Kristóf.

Az emberke lehuppant az egyik tölgyfa mellé és nekiállt, hogy kidöntse. A fa, igaz, meg­moz­dult, de ki nem dőlt. Medve Kristóf azonban egy nekifutásra kidöntötte mind az öt tölgyet. A fanyüvő barátjául fogadta Kristófot, majd együtt indultak tovább. Mentek, mendegéltek, és egyszercsak megláttak egy magas hegy tetején egy emberkét. Ő azonban nem is volt olyan kicsi, csak annak látszott, mert egy magas hegy tetején ült. Medve Kristóf őt is megkérdezte:

„Ki vagy te?”

„A Hegydöntögető,” felelte az büszkén.

„Hegydöntögető? Akkor döntsd le ezt a hegyet, ha olyan nagyon erős vagy!”

Akármennyire is igyekezett a Hegydöntögető, a hegy egy cseppet sem mozdult meg. No, ekkor Medve Kristóf nekigyürkőzött, és ledöntötte, ezután ők hármasban indultak tovább.

Mentek, mendegéltek, eljutottak egy nagyerdőbe és az erdőben egy kis házikóhoz, elhatároz­ták, hogy ott fognak élni. Medve Kristóf és a Hegydöntögető elment vadászni, a Fanyüvő otthon maradt, hogy kását főzzön. Amikor megfőzte a kását, bement hozzá egy kicsike, nagyon hosszú szakállú férfi. Az körül sem nézett, rögtön a kásával teli edényre vetette magát, mindent megevett és elment. Miután hazament a vadászatból Medve Kristóf és Hegydöntö­gető, nem volt mit enniük, ezért üres hassal kellett lefeküdniük.