Lipunyuska
Olvasási idő: 2 Perc
Volt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Nem volt egy szem gyermekük sem. Öregapó kiment szántani a mezőre, öreganyó otthon maradt lepényt sütni. Öreganyó megsütötte a lepényt s megszólalt:
– Ha egy fiunk volna, vinne az apjának lepényt, de most kivel küldjek?
Egyszer csak kibújik a gyapjúból egy picurka fiú s megszólal:
– Erőt, egészséget kívánok, mátuska!
Öreganyó kérdi tőle:
– Honnan kerülsz ide, te picurka fiú, mondd meg, mi a neved?
Feleli picurka:
– Te, mátuska, megfontad a gyapjúszálat, beletetted az oszlopocskába, abból keltem én ki. Az én nevem Lipunyuska. Add ide, mátuska, elviszem a lepényt bátyuskának.
– Elviszed-e, Lipunyuska? – kérdezte mátuska.
– Elviszem, mátuska.
Öreganyó belekötötte a lepényt egy batyuba s odaadta a fiúnak. Lipunyuska fogta a batyut, s kifutott vele a mezőre. Zsombék került az útjába a mezőn, s ő kiabálni kezdett:
– Bátyuska, bátyuska, emelj csak át a zsombékon! Lepényt hoztam neked!
Öregapó meghallotta a mezőről, hogy valaki szólítgatja, elébement a fiúnak, átemelte a zsombékon s megkérdezte tőle:
– Honnan jössz, fiúcska?
Felelte a fiú:
– Én, bátyuska, kikeltem a gyapjú között. – S átadta a lepényt neki.
Öregapó leült, hogy megreggelizzék; megszólalt a fiú:
– Engedd meg, bátyuska, szántsak egyet én is.
Öregapó ezt felelte:
– Nincsen neked a szántáshoz elég erőd.
De Lipunyuska megfogta az eke szarvát, s elkezdett szántani. Szántogat egyedül s egyedül dalolgat.
A szántóföld mögött nagy úr jött hintóban; látja, hogy az öreg ott ül, reggelizik, s a ló egyedül szánt. Kiszáll a nagy úr a hintóból, s azt mondja az öregnek:
– Hogy lehet az, öreg, hogy a lovad egyedül szánt?
Feleli az öreg:
– Egy fiúcska szánt ott nekem; hallod, énekelget.
Közelebb megy az a nagy úr, meghallja a nótát s megpillantja Lipunyuskát.
Azt mondja a nagy úr:
– Öreg! Add nekem a fiút!
Az öreg feleli:
– Azt én nem adhatom, az az egy van nekem.
Azt mondja most bátyuskának Lipunyuska:
– Adj oda, bátyuska, megszököm én tőle.
Oda is adta a paraszt a kisfiút száz rubelért. A nagy úr kifizette, felvette a fiút, kis kendőbe csavargatta s a zsebébe tette. Hazaérkezett a nagy úr s mondja az asszonynak:
– Nagy örömet hoztam.
– Mutasd azt a nagy örömet – mondja az asszony.
A nagy út kivette a kendőt a zsebéből és kibontogatta; semmi sem volt a kendőben: rég visszafutott apóhoz Lipunyuska.