A megtért farkas

Olvasási idő: 4 Perc

Eugubia[1] nevű városnak tartományába vala egy fene[2] farkas, ki nem csak barmot, de még embert es megmar vala és megeszi vala, úgy, hogy a városból senki nem mer vala kijőni, hanem csak megfegyverködvén; de még így is csak alig óhatja vala magát, hogy meg nem marja vala. Hallá kedig ezt bódogságos Szent Ferencz, és akará az Uristen az ő szolgájának, Ferencznek, szentségét megjelenteni. Jöve be ez városba, Eugubiában, és mikoron ott volna, tudván és látván mindezeket nyilván, könyörülvén az városnak népén, …szerzé[3] ő magába azt, hogy az fene farkasnak ellene az városból kimenne. És immár az városból hogy ki akarna menni, meghallák az polgárok és legottan hozzája jövének és mondának neki: Fráter Ferencz, az városból ki ne menj, mert az gonosz farkas igen sok embereket mart meg; és ha te ki­menendesz, téged ottan megöl. Bódogságos Sz. Ferencz kedig, Krisztusnak hívséges vitéze, szent keresztnek jegyével magát megfegyverködteté és az város kapuján kimene, és nagy bátorsággal mene,[4] az úton, kin egyéb nem szokott vala járni az farkasnak félelmeért.

És ime az városnak népe felfutván az kőfalokra, látniok ez csodálatos dolgot, miképen lenne dolga az bódog atyának az fene farkassal. És íme mindeneknek látására ez rettenetes farkas szája megtátván hertelen futamék Sz. Ferenczre, kinek ellene bódogságos Sz. Ferencz szent keresztnek jegyét vetvén, és legottan az farkasnak feneségét mind ő magátul, mind ő társátul tiltván megehníté,[5] és isteni hatalommal az ő futásának serénységét megtartá[6] és az ő megdühödt száját berekeszté, és ő tőle távol megálla. És legottan hozzája hívá, mondván: Fráter farkas, jöjj hozzám! És hozzá mene és előtte megálla. És mondá neki Sz. Ferencz: Krisztus felől[7] parancsolok neked, hogy se énnekem, se egyebeknek ne árts. Ime láss csodá­latos dolgot! Legottan ez keménységes bestye[8] nagy alázatossággal feje lehajtván engede, és miképen szelíd bárány, ez szent atyának lábainak előtte, magát az földre bocsátá. És mondá neki Sz. Ferencz: Fráter farkas, te az tartományba igen sok gonoszt és nagy kárt töttél, mert úgy mondnak, hogy nem csak oktalan barmokat, de ki még ennél nagyobb, okos embereket es, kik vannak terömtvén az felséges Istennek személyére,[9] azokat es megszaggattad, meg­mardostad és megöldösted nagy kegyetlenséggel, minden írgalmasság nélkül. Azért méltó vagy minden kínra és nagy szörnyű halálra, miképen tolvaj és igen gonosz gyilkos. Te gonosz­ságodért minden ember te reád kiált, és te ellened zúgódnak, morgódnak[10] az ebek es, és az városnak halálos ellensége vagy. De atyámfia farkas, én tudom azt, hogy valami gonoszt töttél, mind a te éhségednek szükségeért tötted. Azért én ím ma azért jöttem te hozzád, hogy én te közötted és te ellenségidnek közötte örök békességet szerezzek; de úgy, hogy te miád[11] senki tovább meg ne bántassék; és én azt[12] fogadom te neked, hogy mindent, mit ellenek vétkeztél, teneked mind megbocsátják; úgy, hogy téged továbbá sem emberek, sem ebek nem háborgatnak.

És az farkas testének minden intésével, farkának csavargatásával, léppögetésével és fejének lehajtásával mind azt mutatá és azt fogadá, hogy valamit akarna és neki mondana, azokat mind megteszi. Mondá Sz. Ferencz: Fráter farkas, miért teneked az szent békesség kell, íme teneked azt fogadom, hogy minden napi szükségedet megszolgáltatják, úgy, hogy míg te ez világban élsz, soha éhséget nem szenvedsz. De atyámfia farkas, miért én teneked ilyen ke­gyel­met lelek és ilyen ajándékot és jövedelmet szerzek adnia, azt akarom, hogy énnekem te es fogadást tégy arról, hogy soha semminemő lelkest meg nem bántasz. És ez farkas nyilvánvaló jegyekkel fogadá mindezeket beteljesíteni. És Sz. Ferencz mondá neki: Fráter farkas, én úgy akarom, hogy te énnekem hitet adj és meg eskedjél, hogy amit énnekem fogadtál, abban erősen megállasz. És kezet nyójta neki bódogságos Sz. Ferencz. Ezenképen az farkas az ő jobb lábát felemelé és tevé ez szent atyának kezébe, és ezenképen való jegygyel, a mivel teheté, neki hitet ada. Tahát[13] bódogságos Sz. Ferencz mondá: Fráter lupe,[14] parancsolok teneked Úrnak nevébe, hogy jőjj el én velem, hogy azt, a mit egymásnak fogadtunk, teljesíhhük[15] be. Ime legottan, úgy mint bizony engedelmes, bódogságos Sz. Ferenczczel, miképen szelíd bárány, elmene vele.

Kit látván az városból, hogy ezenképen ez szent atya az városba jőne az farkassal, hogy ki igen fene vala, ime legottan ez csodálatos dolog mind az városszerte elhírhödék,[16] úgy, hogy nagytól fogva mind kisdedig az városnak piaczára gyülének, holott[17] bódogságos Sz. Ferencz az farkassal megállott vala. Azért egyébe győlvén az népeknek soksági, felállván ez szent atya, tőn az népeknek nagy csodálatos és hasznos prédikácziót az Uristennek parancsolatainak nemtartásáról; és kezde szólnia az pokolnak kénjáról nagy fennszóval és atyai kegyességgel mondván: Hallgassatok atyámfiai és vegyétek jól eszetekbe,[18] mert úgy tudjátok, hogy az Istennek igazsága ez ilyen ostort és veszedelmet bocsát emberekre ő bonokért. Azért, ha ez velágban való farkastul ilyen igen féltetek, ki csak az testöt öheti meg és nem az lelket, nagygyal[19] inkább kellene félnetek az pokolbeli farkasnak mérges és megdühödt fogátul, ki az bőnösöket mindörökké szaggatja és mardossa. Azért térjetek meg és tartsatok penitencziát, és az Uristen megszabadít mind az előttetek álló farkastul, és mind az pokolbeli dihődt farkasoknak torkából. És ezeket megmondván, ennekutánna mondá: Hallgassatok atyámfia! Ime ez farkas, ki itt előttetek áll, énnekem azt fogadta és ő fogadásáról hitét adta, hogy ti veletek tart örök békességet, ha ti is azt fogadjátok őneki hogy minden napon ő szikségét meg­adjátok, úgy, hogy továbbá soha titeket meg nem bánt, sem barmotokat, sem timagatokat. Én kedig ő érette kezes lőttem, hogy ha ez fogadást megtartandja, tahát őneki szikségét megadjátok.

Tahát mind az város népe nagy keáltással fogadást tőn, hogy az farkast mind éltig eltartják nagy jó kedvvel. Tahát mondá Sz. Ferencz: Fráter farkas! fogadjad te es mind ez város előtt, hogy az szilídséget,[20] kit én előttem felfogadál, hogy azt erősen megtartod. Ez farkas kedig, amint teheté, filének és fejének intésével felfogadá. Ez kegyes szent atya kedig mind az város előtt ez farkasnak esmég[21] miképen először hitét vevé rajta, kezet fogván, Sz. Ferencznek az ő jobb lábát kezébe adván. És mindezek meglévén, mind az egész város látván ez nagy csodálatos dolgot, elámélkodván igen nagyon örőlének ez szent embernek ájtatosságáról és ő nagy szentségéről, ki ilyen nagy csodálatos vígasságos dolgot és békességet szerze ez fene bestye között és emberek között, ki vala hallatlan mind kezdettől fogva. És felkiáltván mind az csillagos égiglen dicsérvén és áldván az teremtő Istent ő szolgájába Sz. Ferenczbe, kinek miatta teszen ilyen csodálatos dolgot.

És ennekutánna az farkas két esztendőt élvén, az városszerte házonkét[22] járván, senkit meg nem bántván ő es senkitől meg nem bántaték és nagy szeretettel tartaték. És ki ennél nagyobb csoda, soha ő ellene csak egy eb sem ugatott és nem morgott. És végezetre ez fráter farkas megagga és meghala, kinek haláláról az városnak polgári bánkódának, és az farkasnak képét a városba felfaragtaták örök emléközetre, azért, hogy ez farkas az városszerte nagy békével járdogált; megemléköznek vala bódogságos Sz. Ferencznek ő nagy szentségéről, ő nagy kegyességéről és ő nagy csodálatos békességszerzéséről, és igen szeretik vala őtet.

(Virginia kódex. 53-58. l. Nyet. III. 289-292. lap.)


[1] Gubbio, Perugia tartományban, az ókori Eugubium

[2] vad, ádáz

[3] eltökélé magát, föltevé magában

[4] az eredetiben e szó hiányzik.

[5] megenyhíté, megszelidíté

[6] feltartóztatá

[7] nevében

[8] vad állat

[9] képére

[10] a kódexben: zugodik, morgodik.

[11] miattad, általad

[12] az

[13] tehát

[14] farkas.

[15] teljesítsük

[16] a kódexben: hírhuek

[17] a hol

[18] eztekbe

[19] sokkal

[20] szelídséget

[21] ismét

[22] házanként.