Ki ette meg a sajtot?

Olvasási idő: < 1 Perc Hol volt, hol nem volt, egyszer egy öreg férfi, Dievins, ment az úton egy zsákkal a vállán, amiben három sajt volt. Hamarosan összetalálkozott egy zsidóval, és hívta, hogy menjen vele. Rendben, az vele ment. Mentek, mendegéltek, leszállt az este, megéheztek, majd le akartak feküdni aludni.

„De mit fogunk enni?” kérdezte a zsidó.

A férfi mindjárt elő akarta venni a sajtot, de a zsákban már nem volt sajt. A zsidó állítólag nem ette meg a sajtot. De akkor kicsoda? A férfi megkérdezte: „Tényleg nem etted meg a sajtot?”

„Esküszöm az istenre, hogy nem!” felelte az.

Mit volt tenni, lefeküdtek éhen. Reggel felkeltek és tovább indultak. Egy nagy erdő mellett haladtak el, amikor a férfi beküldte a zsidót az erdőbe, aki ott elkezdett imádkozni. Ekkor mondja: „Jöjjön elő, aki megette a sajtot!”

„Az istenre esküszöm, én tényleg nem ettem meg”, mondta a zsidó, és előjött az erdőből. Mentek tovább, és elértek egy folyóhoz. A férfi belökte a társát a folyóba, és így szólt: „Aki megette a sajtot, jöjjön elő!”

A zsidó ismét esküdözött: „Az istenre esküszöm, én nem ettem meg!”

Kimászott a folyóból, és mentek tovább. Ekkor a férfi egy darab aranyra bukkant az úton és így szólt: „Annak adom ezt az aranyat, aki megette a sajtot!”

Ekkor a zsidó boldogan felkiáltott: „Az istenre esküszöm, én ettem meg a sajtot. Add nekem azt az aranyat, és mondj hálát, hogy bevallottam neked. Hová tennéd másképpen az aranyat?”

A férfi elnevette magát, átadta a darab aranyat, és ment tovább egyedül.