Hogyan szerezte meg a róka a farkasnak két disznó húsát az erdei vendéglős kamrájából?

Olvasási idő: 2 Perc

Egyszer korán reggel odament a farkas a róka odújához, és bekiabált:

– Itthon vagy-e, róka koma?

– Persze, hogy itthon vagyok! – felelte a róka. – De mért háborgatsz nyugalmamban?

– Ó, komám, könyörülj rajtam nyomorúságomban! Két napja egy falatot sem ettem. A gyomrom már odaszáradt a bordáimhoz, és ha rövidesen nem tudok valami tisztességes húsételt keríteni, hát végem van. Adjál valami jó tanácsot!

– Ejnye, hát elvezethetnélek az erdei vendéglőhöz, ahol tegnap két disznót öltek, és ott lóg a húsuk a kamrában, saját szememmel láttam. De hát ezekben az ínséges, hosszú téli hónapokban a saját feleségem és gyerekeim élelmét akarom ebből biztosítani.

– De komám, hát azt hiszed, olyan feneketlen gyomrom van nekem, hogy az egész húst magam akarom felfalni? Megelégszem én azzal is, ha egyetlen sonkát szerzel nekem belőle, te pedig örvendezhetsz annak a jóleső tudatnak, hogy megmentetted barátodat az éhhaláltól. Az összes többi húst megeheted te békében a feleségeddel meg a gyerekeiddel!

A róka végül is engedett, felállt a fekhelyéről, kikefélte hosszú prémes kabátját, megpödörte bajuszát, és így felkészülve az útra, előjött a kotorékjából, aztán elvezette a farkast az erdei vendéglős házához, és ott egy szűk résen át bemászott a kamrába, ahol a friss disznóhús lógott. Levett egy sonkát, és kidugta a résen át a farkasnak, aki azon nyomban be is falta. A róka el akart menni, de a farkas elállta előle a nyílást.

– Hát hallottál te valaha olyat, komám, hogy egy farkas csak egyetlen sonkát falt volna be? Ahova az egyik sonka került, odavaló a párja is!

A róka tudta, hogy a farkasnál semmit el nem érhet szemrehányásokkal, és attól félt, hogy a vendéglős még felébredhet a szóváltásra, és rajtakapja őket a lopáson. Így hát leemelte a második sonkát is, és kilökte a farkasnak, az meg azon nyomban felfalta, de azután sem mozdult el a lyuktól, és nem engedte ki a rókát.

– Ahol a sonkák vannak, odavalók a lapockák is!

A rókának egyre inkább melege lett a félelemtől; egyetlen szó ellenvetést sem tett, hanem kiadogatta a lapockákat is, s azok is pillanatok alatt eltűntek a farkas feneketlen gyomrában, aki továbbra is azt kiabálta:

– Ahol a lábak vannak, ott a helye a törzsnek is!

A róka minden további gondolkozás nélkül kiadogatta a karajokat meg az összes többi húst is, a farkas pedig valamennyit bezabálta.

– Ahol a törzs, odavaló a fej is!

Így hát a disznófejet is hamar kiadta a róka, s a farkas a többi után ezt is haladéktalanul lenyelte.

Reménykedett a róka, hogy most már csak kijöhet, hiszen egy egész disznót kiadogatott már telhetetlen komájának. A farkas azonban visszalökte, mondván:

– Szó sincs róla! Mit képzelsz? Ahol az egyik disznó, odavaló a másik is! Vétek lenne a két szegény kocát elválasztani egymástól!

Gondolhatjátok, milyen kínos helyzetben volt szegény róka! Egyre jobban forrt benne a méreg a farkas ellen, de a vendéglőstől való félelme is egyre fokozódott. A két érzés közül azonban a félelem volt a nagyobb, úgyhogy az még a dühét is legyőzte. Egyetlen szó ellenvetés nélkül egymás után adogatta ki a második disznó darabjait is anélkül, hogy megvárta volna, míg a farkas felszólítja rá, mert minél előbb szabadulni akart végre. Mikor aztán a második disznófejet is kidobta neki, akkor a farkas hátralépett a lyuk elől, és nagylelkűen azt mondta: