Hogyan szedték rá a libák a rókát?
Mikor a róka már valamennyi tyúkot megette, kis időre rá újra megéhezett. Hosszas keresés után aztán egy rétre akadt, ahol száz liba legelt.
– Ezt a lakomát nekem tálalták ide – mondta magában, s még mielőtt a libák menekülésre gondolhattak volna, máris ott termett előttük.
– Ahá! Most megvagytok! Miért pusztítjátok az apám birtokát? Valamennyiőtöket halálra ítélem!
A libák elkezdtek reszketni, és nagy jajveszékelésben törtek ki, amiért el kell veszteniük fiatal életüket, mert ennek a fenyegetésnek bizony a fele sem volt tréfa!
Végül egyikük összeszedte a bátorságát, és megszólalt:
– Kedves róka uram, az életünkért nem könyörgünk, csak azt az egyetlen kis kegyet kérnénk – de esküdj meg, hogy valóban megadod nekünk -, hogy még egyszer, utoljára sorban imádkozhassunk, és ha aztán befejeztük az imádságot, akkor azt tehetsz velünk, amit akarsz.