Hogyan szedték rá a libák a rókát?

Olvasási idő: < 1 Perc

Mikor a róka már valamennyi tyúkot megette, kis időre rá újra megéhezett. Hosszas keresés után aztán egy rétre akadt, ahol száz liba legelt.

– Ezt a lakomát nekem tálalták ide – mondta magában, s még mielőtt a libák menekülésre gondolhattak volna, máris ott termett előttük.

– Ahá! Most megvagytok! Miért pusztítjátok az apám birtokát? Valamennyiőtöket halálra ítélem!

A libák elkezdtek reszketni, és nagy jajveszékelésben törtek ki, amiért el kell veszteniük fiatal életüket, mert ennek a fenyegetésnek bizony a fele sem volt tréfa!

Végül egyikük összeszedte a bátorságát, és megszólalt:

– Kedves róka uram, az életünkért nem könyörgünk, csak azt az egyetlen kis kegyet kérnénk – de esküdj meg, hogy valóban megadod nekünk -, hogy még egyszer, utoljára sorban imádkozhassunk, és ha aztán befejeztük az imádságot, akkor azt tehetsz velünk, amit akarsz.

A róka azt gondolta, hogy ez igazán csekély kérés:

– Megígérem, és esküszöm, hogy meg is tartom az ígéretemet.

Erre az első liba rákezdte:

– Gigágágágágágágá, gigágágágágágágá!

A második liba nem győzte kivárni a végét, s szintén elkezdett gágogni. De még kilencvennyolc volt hátra, és a rókának máris fogytán volt a türelme.

– Mire ezek mind végére érnek az imádságuknak, addigra én százszor éhen halok! – kiáltotta dühösen.

De mivel ünnepélyes esküt tett rá, hogy nem bántja őket addig, amíg az imádság tart, nem tehetett semmit. Átkozódva, szitkozódva elszaladt.