Hogyan festette tarkára egy öregember a farkast

Olvasási idő: 2 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregember, aki egyszer kiment az ökreivel szántani. Jött a farkas.

– No, öreg, én most felfallak.

– Ne falj fel! – mondja az öreg. – Szántanom kell az öregasszony számára.

– No, akkor szántsál! De, öreg, olyan szép, tarka ökreid vannak.

– Látod, milyen szépen tudok festeni.

– Öreg – kérdezi a farkas -, te magad festetted be őket?

– Én magam.

– Nem festenél be engem is?

– Ha akarod. Gyere el velem – mondja -, miután felszántok.

Az öreg szántott, majd elindult haza, és vele a farkas. Amikor hazaértek, így szólt a feleségéhez:

– Anyjukom, gyújts be a kemencében, tegyél fel vizet melegedni, befestjük a farkast.

A farkast jól odakötözték az oszlophoz, és amikor a fazékban felforrt a víz, kiáltja az öregember:

– Anyjukom, add a forró vizet!

Az öregasszony, loccs, a forró vizet a farkasra öntötte, a farkasnak szinte még a bőre is lejött. A farkas egy rántással elszakította magát, még az oszlopot is kidöntötte és elrohant az erdőbe. És ott minden farkasnak elmesélte a vele történteket.

– No, ha most eljön az öregember – felfaljuk!

Az öregember másnap ismét elment az ökreivel szántani. Eljött az a befestett farkas egy egész falkával, hogy felfalja. Az öregember kifogta az ökröket, hazaengedte azokat:

– Menjetek gyorsabban, mert a farkas még felfal titeket!

De ő maga felmászott egy fenyőfára, és ott ült. Odafutottak a farkasok és nézték, a magasba emelve a fejüket. A megfestett így szólt:

– Én alul fogok állni, ti pedig másszatok rám, egymás hátára, így elérjük az öreget.

És már másznak is fel. Nézte az öreg, nézte, s amikor meglátta, hogy már közel vannak hozzá, felkiáltott:

– Anyjukom, a forró vizet! Ekkor felugrott az alul álló farkas, és a többiek mind lezuhantak. Egyik a lábát törte, a másik a szemét szúrta ki, mindegyiknek lett valami baja. Amikor mind eltávozott, az öregember lemászott a fáról, és hazament.